Akármikor „új” értekezések érkeznek egy hiteles bölcstől, a rajongók kezében egy további „ösvénnyé”, „úttá”, „módszerré”, „diszciplínává”, „igazsággá”– röviden, az önmegvalósítás legújabb eszközeivé válnak.Nem csoda, hogy a guruk és yogik népszerűsége csupán átmeneti; jönnek és mennek. Ami Sri Nisargadatta Maharaj esetében eltérő, hogy az „ő” útja, az atma-yoga, nem a többi út közötti legjobbként kínálkozik. Inkább magának a yogának az eszenciáját idézi bennünk. Ez abszolúte a legtöbb tűnődést igényli, nehogy megpróbáljunk túlmenni azon, amit még el sem kezdtünk. Csakúgy, ahogy valamely dolog lényege nem maga a megnyilvánult dolog ( pl. a yoga lényege nem annak megnyilvánult gyakorlata), úgy, hasonlóképpen, Maharajt sem egy, a többi lény közötti kiválóságként üdvözölhetjük. Ez a helyzet szinte sokkolja hétköznapi életünk hétköznapi gondolkodását. Mégis, ahelyett, hogy elzárkóznánk ettől a látszólagos értelmetlenségtől, fogadjuk el meghívását, hogy a dolgok szívébe nyomuljon elménkkel, de az „ő” nem mindennapi módján, és idővel élvezni fogjuk az atma-yoga diszpozícióját, az ön-kutatás yogájának az eszenciáját. És ő jó szívvel arra hív bennünket, hogy menjünk rajta keresztül.
ELOLVASOM
