Ahhoz, hogy meg tudjuk érteni az anyagi világot, meg kell értenünk a lelkit. Hiszen az anyagi a lelki visszatükrözıdése. A példa erre a folyóparton álló fa. A vízben tükrözıdve is látni fogsz egy fát, amit tanulmányozhatsz, és kaphatsz valamilyen képet, de nem tudod meg ezáltal azt, ami tényleg a valóságot takarja, ugyanis a vízben látott fából hiányzik a lényeg, hiába hasonlít az eredetihez. Ha igazán meg akarod tudni, hogy mik azok az apró, mókás, zöld dolgok a víztükörben, el kell menned a partra, és tanulmányoznod kell az eredetét. A visszatükrözıdés megértéséhez tehát annak eredetijét kell elıször tanulmányozni. Az anyagi világgal dolgozunk, de látnunk kell a kapcsolatát a lelki világgal. Más szóval elıször hallanunk kell arról, ami a valóság, és aztán foglalkozhatunk az illuzórikus módon visszatükrözıdött világról. Ha elıször az illúziót tanulmányozod, akkor nem jutsz végkövetkeztetéshez. Ha viszont úgy tanulmányozod az illúziót, hogy elıtte láttad a lelkit, aminek van szubsztanciája, akkor az egésznek lesz értelme.
ELOLVASOM
